És eljött a 30. is!

Ha rajtam múlik, ezt a napot otthon töltöttem volna a legközelebbi barátaimmal. A Gozsdu udvarban szürcsölgettünk volna a kedvenc borainkat, boldogan beszélgetve arról, hogy milyen szépen megéltük ezt is – együtt.

Egyből ezután következne az a szenárió amikor épp egy régi álmom valósítom meg valahol a világban… mondjuk hogy keresztülutazom Ázsián.

Mivel a kettő együtt nem megy, igyekeztem ennek a másodiknak örülni. Az elsőt meg majd bepótoljuk. :)

A jeles napot Teheránban töltöttük Shadinál és családjánál, akik iráni utunk elején az itteni családunk lettek. Ezalkalommal azonban felülmúlták önmagukat! Szülinapomra csak egy tortát kértem, de kaptak az alkalmon, hogy igazi ünnepséget kerekítsenek belőle. Egyszer csak azt vettem észre, hogy érkezik a házhoz a furgon a csempészett alkohollal (iszonyatos, 20-25000 forintos áron mérik a minőségi tömény szeszek üvegjét).

Egy hétig tartott a titkolózás, amitől Boribon már régesrég világgá ment volna, de megérte maradni, mert az eredménye a legjobb szülinapi parti volt, amit a körülmények között (vagyis a szeretteim hiányában) kívánhattam. A színes büféfalatok mellé a kedvenc iráni ételem került, az asztal köré kedves ismerősök, a falakra ötletes dekoráció, és három isteni torta, amiből az arcomra is jutott bőven.

Szerencsére a buli hangulata azt mutatta, hogy a parti legalább annyira szólt nekik, mint nekem, és ettől egy kicsit megkönnyebbültem. Ha nem így van, túlzásnak éreztem volna a felhajtást. De azért iráni vendéglátóinknak sikerült így is meghökkenteniük az ajándékosztás során: először is, Zsolt is kapott ajándékot, amivel megköszönték, hogy eljött és itt volt náluk, vidámságot hozott a lakásba. :D Még ezt is túlszárnyalva, úgy gondolták, hogy engem nem elég a szülinapi partival meglepniük, s mivel tudták, hogy nem vihetek magammal semmit az útra, csinosan becsomagoltak nekem egy százdolláros bankót, hogy majd költsem el valami kényeztetésre az út során. És persze esélyem sem volt visszautasítani.

Az iráni vendégszeretet még öt hét után is tartogat zavarbaejtő meglepetéseket.

Másnap mindketten hálásan búcsúztunk tőlük, Zsolt haza, én Mashhadba indultam, de bármerre legyünk is a jövőben, Shadiékat mindig családtagként fogjuk várni az otthonunkban. Elég sok jó pontot gyűjtöttek nálunk!