– Nyitva van már a határ Bácsszentgyörgy és Ridica között?
– Igen. Azt hallottam a héten.

Pedig nem. Utóbbi tényre a vaskúti kocsma előtti söröző tag hívta fel a figyelmünket. Biztonság kedvéért felhívtuk a határőrséget is, akik elmondták, hogy bizony szeretettel várnak Hercegszántón. Így a hátralevő táv 40-ről 53 kilométerre nőtt, s arra tippelünk, nem ez lesz az utolsó ilyen eset. Mivel már délután négy volt, úgy döntöttünk, hogy ideje ismét rálépni a pedálokra. A határhoz közeledvén még egy ebédre fogyasztott debrecenis tökfőzelékes márelnézést böfi emlékeztetett arra, hogy melyik országot is hagyjuk el egy időre.

A határ előtt még vettünk némi édességet az esti CouchSurfing hostunknak, valamint magunknak egy kis üzemanyagot Pilóta Keksz formájában, amiből a szerbiai oldalra már csak a csomagolás maradt meg.

Megvolt az első sötétben biciklizés is, az első agydinamós led lámpáink jól teljesítettek, de azért a főúton ettől függetlenül nem volt teljes a biztonságérzetünk. Fél nyolckor, nyolc fokban érkeztünk Somborba, ahol kéményekből pöfékelő füst töltötte meg a levegőt.